Na, ez nem egy átlagos bejegyzés lesz, az biztos. De a cím igazából elárulja ami fontos: érzések.
Van, amikor jól indul a napom,
ízlik az új fajta reggeli müzli, 
és a kávé is finom 
. A gardróbszekrényből szinte rádesik a legvidámabb ruhád,
sikerül jól beszárítanod a hajad, 
és még a sminked is szép lett 
. Elég jól indul ez a nap. Csak felkapod az oldaltáskád, és bedugod a fülhallgatód. www.youtube.com/watch?v=fWNaR-rxAic . És lehet, hogy az emberek kicsit hülyének néznek az utcán, mert ütemre rázod a fejed a suliba menet, de nem érdekel. Csak örülsz, mert süt a nap, és... mert boldog vagy. Mikor beérsz a suliba vidáman teszed le a táskád, felakasztod a kabátodat a fogasra, és dúdolászva kipakolsz. A többiek pedig csak néznek, mert nem tudják, mitől lettél ilyen vidám. A padtársaddal együtt röhögtök valamin, 
aztán poénból egymás tolltartójával dobálóztok, mert miért is ne. Poén. Meglepően boldognak érzed magad akkor is, mikor matekon helyesen válaszolsz, és ez meghozza a kedved a további jelentkezéshez 
. A fizikaházi is jó lett. A legjobb barátoddal együtt mentek ebédelni, és mázlidra pont mindkettőtöknek maradt egy minyon 
. Mondjuk az utánatok jövő lány is azt akart enni, de mindegy, a lényeg, hogy nektek jó legyen. Az italautomata többet adott vissza. Ó je. Hazamész, és meglepően gyorsan megcsinálsz minden házit. És rádöbbensz, jé: "holnapra nem is kell már mást tanulni!". Csinálsz egy tuti "vidám dalok" lejátszási listát, és azt hallgatod (1). Aztán lazulásként leülsz a tv elé egy tál popcornnal, 
és kólával 
, és megnézel egy igazi hepiendes sztorit. Milyen szép nap volt ez.
